A testvérféltékenység nagyon érthető érzelem a nagyobb testvér részéről. Meg lehet őt érteni, hiszen a kistestvér születésével kevesebb figyelem jut rá és állandóan attól retteg, hogy a kistestvért a szülők jobban fogják majd szeretni, mint őt. Osztoznia kell majd a szereteten, amit meg kell tanulnia. Ez az osztozkodás számára azt jelenti, hogy neki kevesebb fog jutni, mint eddig. Valahol azt olvastam, hogy a gyerekek a testvér érkezését körülbelül úgy élik meg, mintha a férjünk egy szeretővel hazaállítani és onnantól kezdve őt is kellene szeretnünk. Na, már csak ez kéne!:o) Így meg tudjuk érteni mit is éreznek szegény elsőszülöttek.

Szakemberek szerint egyébként ideális, ha három év a korkülönbség, ilyenkor a nagyobbat már nem érinti olyan érzékenyen, hogy kicsit kevesebb figyelem jut rá. Nyilván a picire sem lesz annyi időnk, mint annak idején a nagyra volt, de ebből ne csináljunk magunknak lelkiismereti problémát. A kicsi nem fog hátrányt szenvedni azért, mert sokkal kevesebb idő jut kizárólag rá. De kárpótolja őket a testvérük léte, mert ők eggyel több embert kapnak az életükbe, aki érzelmi biztonságot nyújt a számára. Hogyha úgy foglalkozol a picivel, hogy közben ott van a nagy is, számára ez a természetes. Kulcsfontosságú dolog, hogy a szülők hogyan kezelik a testvérféltékenységet.

Testvérféltékenység megjelenési formái:

Előfordulhat, hogy a nagyobb testvér:

- Bántja a kicsit

- Játékait töri össze, vagy pl. a család étkészletének darabjait

- Állandóan a picivel verseng

- Népszerűséget hajhász

- Magába zárkózik

- Látszólag nagyon szereti a testvérét, de gyakran álmodja például azt, hogy bántja őt

- Határtalanul nagylelkűvé válik testvérével szemben

- Kapzsi lesz

- Elkezdi a körmét rágni, a haját tépdesi, így mérsékli azt a vágyát, hogy bántsa testvérét

- Bepisil, bekakil, mert ő szeretne csecsemő lenni

- Bőrkiütést vagy asztmás rohamokat kap